A vállalkozói magány, amiről senki nem beszél

Amikor valaki vállalkozást indít, általában nem a magányra gondol. Sokkal inkább a szabadság, az önálló döntések és a függetlenség jár a fejében. Arra vágyik, hogy végre a saját elképzelései szerint dolgozhasson, a saját útját járhassa. 

Aztán telnek az évek. A vállalkozás növekszik, egyre több ügyfél érkezik, megjelennek a munkatársak, a beszállítók, a partnerek. Kívülről úgy tűnik, hogy a cégvezetőt egyre több ember veszi körül, mégis sokan éppen ilyenkor érzik magukat a leginkább egyedül. 

A vállalkozói magány ugyanis nem azt jelenti, hogy nincs körülöttünk ember. Sokkal inkább azt, hogy nincs kivel őszintén megbeszélni azokat a kérdéseket, amelyek valóban foglalkoztatnak bennünket. Nem minden problémát lehet a munkatársak elé vinni. Nem minden dilemmát lehet a családra terhelni. És nem minden döntést lehet a barátokkal átbeszélni. 

Kihez forduljon egy cégvezető, amikor azon gondolkodik, hogy meg tudja-e tartani a teljes csapatát? Kivel beszélje meg, hogy egy kulcsember teljesítménye hónapok óta romlik? Kinek mondja el, hogy hiába nő az árbevétel, egyre nagyobb rajta a nyomás? És ki előtt meri felvállalni, hogy bizonytalan? 

A vállalkozói lét egyik legnehezebb része, hogy a felelősség végül mindig ugyanahhoz az emberhez kerül vissza. A cégvezetőhöz. Ő hozza meg a döntéseket, ő vállalja a következményeket, és végső soron ő viseli a kockázatot is. 

Az elmúlt több mint harminc évben rengeteg vállalkozóval dolgoztam együtt. Azt tapasztaltam, hogy sokszor nem a tudás hiányzik, nem az ötlet és nem is a pénz. Sokkal inkább egy olyan ember vagy közösség hiányzik, ahol biztonságosan ki lehet mondani: „Ezzel most nem tudok mit kezdeni.” „Nem látom a megoldást.” „Segíts egy másik szemszögből ránézni erre a helyzetre.” 

Sok vállalkozó összekeveri a felelősségvállalást azzal, hogy mindent egyedül akar megoldani. Pedig a tapasztalatom éppen az ellenkezőjét mutatja. A legsikeresebb cégvezetők szinte kivétel nélkül rendelkeznek olyan emberekkel maguk körül, akikhez tanácsért fordulhatnak. Mentorral, szakmai közösséggel, mastermind csoporttal vagy olyan tapasztalt vállalkozókkal, akik már végigjártak hasonló utakat. 

Nem azért, mert gyengék. Hanem azért, mert tudják, hogy kívülről sokszor olyan összefüggések látszanak, amelyeket belülről nehéz észrevenni. Amikor benne vagyunk egy problémában, hajlamosak vagyunk beszűkülni. Ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra, miközben a megoldás gyakran ott van a szemünk előtt. 

Az egyik legnagyobb felismerésem cégvezetőként az volt, hogy nem kell minden terhet egyedül cipelni. A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem a fejlődés egyik legfontosabb feltétele. 

Ma már hiszem, hogy egy vállalkozás növekedését nemcsak a pénzügyi erőforrások határozzák meg, hanem azok az emberek is, akik körülveszik a cégvezetőt. Akik kérdeznek, visszajeleznek, más nézőpontot mutatnak, és megtartanak akkor is, amikor éppen nem látjuk tisztán az utat. 

A vállalkozói magány nem azért veszélyes, mert rossz érzés. Azért veszélyes, mert hosszú távon beszűkíti a gondolkodásunkat. Egy idő után már nem a lehetőségeket látjuk, hanem csak a problémákat. 

Pedig sokszor nincs szükségünk újabb könyvre, újabb képzésre vagy újabb megoldásra. Sokszor elegendő egy jó beszélgetés. Valaki, aki meghallgat, kérdez, és segít egy másik nézőpontból ránézni ugyanarra a helyzetre. 

Ezért is hoztam létre évekkel ezelőtt a Facebookon a Tudatos Vállalkozók Inspiráló Közösségét. Újra és újra azt tapasztaltam, hogy a vállalkozóknak nemcsak tudásra, hanem kapcsolódásra is szükségük van. 

Olyan helyre, ahol kérdezhetnek, gondolkodhatnak, inspirálódhatnak, és időnként rájöhetnek arra, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.